"Ez csak egy játék!"

Szerintem a “játék” a világ legjobb önismereti eszköze. Biztos észrevetted már, hogy amikor a gyerekek játszanak, teljesen az itt-és-mostban van a figyelmük, sokat nevetnek együtt és látszik rajtuk, hogy szinte teljesen szabadok. Néhány marék összenyomott hó hirtelen hóemberré válik akinek lehet, hogy neve is van, vagy épp védőfalként szolgáló erőd lesz a “hatalmas hócsatában”. 

A játék megteremt egy képzeletbeli világot, ahol más törvények uralkodnak. Lehet, hogy ez egy olyan biztonságos térré válik, ahol az új szabályok miatt teljesen más lehetsz, mint aki “valójában”. Lehetsz bátrabb, hangosabb, hibázhatsz és tanulhatsz belőle, és megélheted milyen a kapcsolódás az itt-és-mostban másokkal. 
Egy jó játék teret nyithat, hogy egy tisztább és igazabb önmagad legyél a hétköznapi szerepek és korlátozó hiedelmek nélkül.

Felnőttként sokunkban elhalványodhat ez a önfeledt játszó gyermek, hisz ott van a munka, a felelősségek, a karrier, a család és nincs idő és tér ilyen gyermeteg dolgokra, mint a játék. “Csinálni kell”, “dolgozni rajta”, és nem csak “játszani”. 

Már pár éve szoftvertesztelőként dolgoztam, amikor átkerültem egy új csapatba, ahol a csapatvezetőnk rengeteg apró játékos elemet hozott be a munkába. Volt egy műanyag kacsánk akinek el kellett magyaráznunk egyszerűen, hogy mit csinál a program (és így nekünk is tisztább lett, hol a hiba) vagy épp ott volt “Buksi” a plüss kutya, akit körbeadtunk a reggeli megbeszélésen, és mindig csak az szólhatott akinél éppen volt.

Amikor a csapatvezető elment a cégtől, megkaptam a lehetőséget, hogy átvegyem a szerepet, és mindenképpen szerettem volna hasonló eszközökkel támogatni a csapatot, mert egyszerűen azt tapasztaltam, hogy működnek. 

Vittem a csapatnak asszociációs kártyákat, rajzoltunk szuperképességeket a tagoknak, eljátszottuk hogy időt utazunk, hogy megtaláljuk a hibákat amelyeket még el sem követtünk, és még a három kismalac is azt kereste a meséből, hogy hogyan működhetnénk együtt jobban a külföldi csapatokkal. 🙂

Két dolog volt meglepő:

– viszonylag hamar hajlandóak voltak velem jönni a játékokban, és sikerült elengedniük a kezdeti ellenállást, 

– hihetetlen gyorsan fejlődtünk, mint csapat és mint baráti társaság.

Ezt a játékos megközelítést a magánéletemben is elkezdtem használni, hogy új nézőpontokat keressek, és rengeteg sikert és tudást köszönhetek neki. 

A játék használata nem játékos közegben már régi ötlet. Az a neve, hogy GAMIFIKÁCIÓ (vagy magyarul kb. játékosítás). Ez azt jelenti, hogy a feladatok teljesítését játékokhoz hasonlóan, játékokban használatos motivációs eszközökkel támogatva mérjük , vagy épp játékos gyakorlatokat, elemeket és eszközöket vezetünk be döntések meghozásara, ötletelésre vagy tanulásra.

Az önismereti utamon feltűnt, hogy ha játékos elemeket használ egy módszer, például mozgásra, asszociációkra épít, vagy épp “eljátszunk” egy nehéz helyzetet egy önismereti csoporton, az nem csak megértést ad, hanem a megélés segít átírnom a helyzethez kapcsolódó régi élményeim is. Egyszerűen átslisszan a lelkem mélyén lévő tartalom a személyiségem védő falaim alatt, és van terem immár felnőtt fejjel megvizsgálnom és elfogadnom azt amely a múltban lehet hogy fájdalmat okozott.

Arra hívlak, hogy figyeld a történéseket körülötted, és keresd, hogyan lehet őket valamivel játékossá tenni. Engedd meg magadnak, hogy nevess, hogy olyan játékos legyél, mint egy kisgyerek. A legegyszerűbb az lehet ennek a minőségnek az újra felfedezésére amikor játszótársakat találsz. Lehet akár egy felnőtteknek szóló játékos csoporton, vagy ha csatlakozol, amikor  a saját vagy a barátok gyerekei arra hívnak, hogy gyere játszani, és legyél velük újra csak egy gyerek.

Ha belegondolsz, az életben minden lehet egy játék, ha elég távolról nézed. 🙂