Lehet előfordult már veled, hogy egy családi összejövetelen a legnagyobb szeretetből és legjobb szándékból próbálják leerőszakolni a torkodon az utolsó utáni falatot amit tényleg nem kérsz már, vagy épp kíváncsiságból kérdezgetnek tapintatlan módon olyan dolgokról amelyeket te inkább megtartanál magadnak. Lehet az is, hogy a munkahelyeden elhalmoznak extra feladatokkal, mert nehéz nemet mondanod.

Lehet, hogy félsz attól, hogy ha őszintén kimondod a véleményed egy beszélgetés témájáról, akkor az egyet-nem-értés miatt konfliktus lesz, vagy esetleg nem fognak úgy szeretni, mint a felszólalásod előtt, vagy épp a munkaviszonyod kerül veszélybe. Az is lehet, hogy így megtagadod önmagad egy önazonos részét, hogy fenntartsd a családi békét, és egy felszínes kapcsolódás lesz a találkozás, ahol szépen végigjátsszátok közösen a szokásos játszmákat, ahogy illik, és a végén mindenki mehet a saját dolgára.

Bár minden munkahely és család más, én hiszem azt, hogy ennél mélyebb kapcsolódásról is szólhat egy családi összejövetel, és az életben számos olyan szituáció van, ahol fontos kijelölnünk és megmutatunk a határainkat. 

Pál Feri (híres római katolikus pap és mentálhigiénés szakember) mondta egy előadásában a kérdésre, hogy “Hogyan tanuljunk meg határokat tartani?” a nemes egyszerű választ: “Tartsuk őket.”

Ebben a gondolatban már benne van az is, hogy egyáltalán érzékeljük, hogy van határ. Van aki nem érzékeli, ezért úgy lépi át, hogy észre sem veszi. Azzal, hogy egyértelműen jelezzük a másik felé, hogy miben meddig mehet el, vagy milyen témakörökkel vagyunk komfortosak vele egy beszélgetésben, azzal tisztán húzunk egy határt. Ha eddig nem igazán volt a kapcsolatotokban ilyesmire példa, kellemetlen lehet ezt meghúznod, viszont ha megvan a kölcsönös tisztelet egymás felé, akkor hamar rátanulhattok egymás határaira. 

Sokszor a családban sem tiszták a határok, ha nem alakult ki az egészséges felnőtt-felnőtt viszony a már kirepült gyerekek és szüleik között, és akár egy beszélgetésben vagy akár fizikailag is átléphetitek egymás határait.

Az, hogy valaki meghúz egy határt a beszélgetésben, az nem azt jelenti, hogy nem szereti a másikat. A határhúzással csak kijelöl egy olyan területet, amely érzelmileg biztonságos, ahol békésen, nyugodtan lehet beszélgetni anélkül, hogy olyan területeket boncolgatnátok amelyek nem komfortosak. A határok kijelölésének fontos része, hogy pontosan megfogalmazzuk mire van szükségünk. 

Lehet a másik kíváncsi arra, hogy mi van veled, mi történik az életedben, és mindenki a saját módján kérdez rá arra amire kíváncsi. Ha nem szoros a kapcsolatotok a (pl egy távolabbi rokonnal), és nem tiszták az eddig húzott határaid, ne vedd magadra, vagy támadásnak ha egy kérdés átlép egy határt. Segíts a másiknak őszintén megérteni, hogy most nem szeretnél ebbe belemenni. 

Használhatsz “ÉN üzeneteket” ahol elmeséled, hogy NEKED milyen érzés, ami történik, és akár hozzárakhatod a kérésed is.

Például: 

“Jól esne nekem, ha nem beszélnénk az asztalnál a volt páromról.”

“Fájdalmat okoz nekem, ha a munkahely váltásomról kérdeztek. Beszéljünk inkább másról.”  

Ha a családi környezet olyan ahol nyíltan kimondhattok igényeket, kéréseket, és megengedi, hogy mindenkinek legyen saját véleménye a dolgokról, a határok meghúzása is működni fog idővel.

Ha olyan családból származol ahol viszont ez nehéz, vannak erősebb karakterek, akik hajlamosak átlépni a határokat ezzel leuralkodva a beszélgetést, esetleg érzelmileg éretlen emberek, akkor diplomatikus módon gyakran képtelenség felállítani a határokat.

Ha elkerülhetetlen a kapcsolódás, akkor törekedj a legszükségesebbre szorítani a kommunikációt, ha pedig úgy érzed, a testi-lelki egészséged veszélyben van lehet, hogy azzal segítesz magadnak a legtöbbet, ha megszakítod a kapcsolatot.

A határhúzás sokunknak azért nehéz, mert félünk, hogy elveszítjük a másik szeretetét vagy épp félünk a másik ember haragjától. A határok meghúzása pont emiatt hatalmas önismereti eszköz, mivel azzal kell szembe néznünk amitől a legjobban félünk. Ha ilyesmiben bizonytalanságunk van, sokat segíthet egy segítő szakember, vagy egy önismereti csoport, ahol a határainkkal való viszonyunkat ismerhetjük meg, és állíthatjuk be egy egészséges szintre.

A határhúzás bár nehéz is lehet, a képességének elsajátítása által egy boldogabb, szabadabb és teljesebb életet élhetünk és a környezetünknek is segíthetünk megtanulni az egészséges határok megtartását.

Arra hívlak, hogy gondold végig, hogy állsz a határaiddal. Van ahol túl gyenge és esetleg van ahol túl erős határvonalat húzol? 

Mennyire tisztán kommunikálod ezeket a kéréseket mások felé?

Bízom benne, hogy ezek a gondolatok segítenek, hogy olyan mértékben kapcsolódj a másokkal, ahogy jól érzed magad benne, és a másik oldalról olyan közeget tudsz fenntartani a kapcsolataidban, ahol oké az is ha valamire nemet mondanak.