Apró kicsi lépésekkel a fejlődés felé...

Lehet már hallottad azt a mondatot, hogy “Változni nehéz.”

Ezt én is így hittem, amikor évről évre elbuktam az újévi fogadalmakat, vagy épp nem sikerült végigvinnem a megváltást ígérő intenzív edzésprogramot, vagy “varázsdiétát“.

Aztán egyszer a kezembe került egy kisméretű fehér zsebkönyv, amelyen a “KAIZEN“ felirat állt – japánul is leírva -, és már az első pár oldalon elmesélték, hogy általában azért nem sikerül a nagy változásokat könnyedén végigvinni, mert túl sokat akarunk egyszerre! 

A Kaizen lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy “változás jó irányba” vagy “folyamatos fejlődés”. Nem azonnal, hanem folyamatosan nagyon kicsi lépéseken keresztül javítani egy szokást, folyamatot vagy terméket. 

A japán nagyvállalatok már évek óta használják termelésben, iskolákban, mérnöki és üzleti területen, és a modern “hatékonyságnövelő” módszerek és rendszerek (pl. Lean, Agile, stb.) alapeszköze, hogy változtatunk valami apróságot, és megnézzük, hogy jobb, vagy rosszabb lett tőle egy folyamat vagy termék.

Mivel a gondolat mindenre általánosítható ahol emberek csinálnak valamit, elkezdtem bevinni a mindennapi tevékenységeimbe is:

– Kipróbáltam, milyen ha a csoki helyett egy gyümölcsöt teszek a boltban a kosaramba, vagy azt, hogy a reggeliket milyen zöldséggel lehet feldobni.

– Odakészítettem egy nagy pohár vizet az asztalomhoz, hogy karnyújtásnyira legyen ha szomjas vagyok, és amikor felálltam a székről nyújtózkodtam egyet jobbra-balra. 

– Simán voltak extrémebb ötletek is: Kipróbáltam egyesével milyen a buszon a különböző helyeken ülni úgy, hogy munkába menet reggelente mindig másik helyet választottam. Mindezt csupán azért, hogy kikísérletezzem, hol érzem magam a legjobban.  (A vezetői ülésen kívül mind sikerült, és kb. 4 hónapig tartott ;)).

A nagyobb feladataimmal már nem várok a megfelelő pár órára, hogy nekiállhassak és megcsináljam egyben az egészet. Ehelyett kicsi darabokban is haladhatok a legtöbbel. Ha találok a napomban 5-10 percet, már az is nagyon sok mindenre elég bizonyos feladatoknál, és folyamatosan érzem tőle, hogy lendületben vagyok. 

A kulcsgondolat általánosan az, hogy folyamatosan nagyon kicsi dolgot változtatsz, és megnézed, hogy jobb, vagy rosszabb lesz tőle, mint azelőtt. 
Az önismeret is egy olyan dolog amely nem lesz egyik napról a másikra. Inkább mondanám folyamatnak, mint célnak. 

Fokozatosan kis lépésekkel, kísérletekkel, tapasztalásokkal jönnek a rájövések, és lesz egyre tisztább a kép arról, mit miért csinálsz úgy ahogy, hogyan erednek ezek a dolgok a múltadból és a környezetből, és ki is vagy igazán.

Arra hívlak, hogy próbáld ki Te is a Kaizen-t: rakd egy kicsit máshova a sótartót vagy az esernyőt, feküdj le 1 perccel korábban, mondj egy kedves szót valakinek a munkahelyeden, vagy sétálj egy buszmegállóval többet és csak figyeld, hogyan változol meg, apró kicsi lépésekben.