Lépj be a fejlődési zónádba!
Képzeld el, ahogy ott ülsz a nappalid kényelmes fotelében, párnák között egy puha takaróval az öledben, és a téli hideg éjszaka sötétjét, néhány lágyan fénylő gyertya lobogása tartja kint. A szobát a szél kintről behallatszó suhogása mellett kellemes halk zene tölti meg, miközben a kezedben a forró tea bögréjéből beborítja az arcod a teafű felkúszó illata. Itt vagy magaddal, és töltődsz ebben a békében. Érzed ahogy átölel ez a biztonságos, szeretetteljes érzés és átjárja a tested… Komfortos igaz?
Most vegyél egy mély levegőt, és vedd észre, hogy újra ott vagy, ahol ezt a levelet olvasod, újra éber vagy, és ezzel a szeretetteljes érzéssel a testedben olvasol tovább.
Amit most leírtam, egy olyan minőség, amelyet sokan ritkán adunk meg magunknak, pedig nagyon is szükségünk van rá. Remélem jól esett, és ha van kedved, bármikor felidézheted, és időzhetsz ebben a képben, vagy akár ki is próbálhatod élőben. Most már a Tiéd. 🙂
A KOMFORTZÓNÁNAK viszont van egy másik arca is, amely bár nálad tartja a kontrollt, lehet, hogy korlátoz abban, hogy igazán olyanná válj, amilyen lehetnél, és olyan élményeket és tapasztalatokat szerezhess amelyek bebizonyítják, mennyi mindennel többre vagy képes, mint gondolnád.
Amikor megismertem a fenti ábrán is látható komfort-, félelem-, tanulás- és fejlődés zónák koncepcióját, felcsillant a remény, hogy eljön az idő amikor a lámpaláz és az emberek előtti nyilvános beszédtől való félelmem nem fog majd korlátozni, hogy megosszam ami bennem van.
A történet valahogy így alakult a gyakorlatban:
Komfort zóna: Egy megbeszélésen friss, egyetemről kiesett diákként könnyen elbújhatsz. A szakértők megbeszélik a dolgokat, bólogatsz, aztán majd megmondják mit csinálj. Nincs veszély addig, amíg meg nem kérdeznek, vagy neked nem kell kérdezned.
Általában nyugis volt ez így, de egy idő után unalmassá vált. Rájöttem, hogy ennél azért több van bennem, így szükséges megtanulnom valahogy kezelnem a félelmem attól, hogy felszólaljak.
Félelem zóna: 2017-ben a cégnél ahol dolgoztam indult egy nyilvános beszéd klub, és félénken elkezdtem beülni a hátsó sorba az alkalmakon. Az elején csupán egy bemutatkozó mondatot mondtam remegő hangon és vártam, hogy túlessek rajta. Hamar kiderült, hogy nem dőlt össze a világ, így elkezdtem egyszerűbb szerepeket vállalni, ahol már ki is mentem a színpadra és mondtam pár szót a közönségnek.
Tanulás zóna: Voltak rögtönzések is, ahol 2 percben a kihúzott kérdésre kellett improvizálva válaszolnom. Egyre gyakrabban mentem ki hogy tapasztalatot gyűjtsek, és egy idő után tartottam 7 perces beszédeket is, hogy építő visszajelzéseket kapjak arról, hogyan tehetném azokat még jobbá.
Fejlődési zóna: A második évben már a klub oktatási felelőse lettem, a harmadikban pedig megválasztottak elnöknek aki vezethette a klub elnökségi csapatát és segíthetett megteremteni azt a környezetet, ahol mások fejlődhetnek. Az így megszerzett nézőpontok, tapasztalatok, eszközök és ismeretségek pedig kinyitották a lehetőségeim a karrieremben is.
A félelem igazából nem tűnt el, csak átalakult egy olyan erőforrássá, amely energikussá tehet amikor felszólalok, és segít, hogy átadjam az üzenetet amit a közönségemnek szánok.
Ez csak egy – talán nagyobb ívű – példa arról milyen hatása lehet az életedre, ha kilépsz a komfortzónából. Gondolj bele, hogy Neked mi az amit félsz megtenni, és lehet hogy korlátoz a kibontakozásban? Milyen tapasztalásból maradsz ki emiatt? Nem szükséges nagy dolgokra gondolnod. Lehet ez akár egy új étel megkóstolása, vagy akár hogy a megszokott regények helyett egy krimit olvass el. Lehet, hogy az önismeretben is vannak félelmeid akár egy csoportos foglalkozástól vagy akár attól, hogy támogató beszélgetést kérj egy szakembertől a kihívásaidban.
Most már tudod, hogy a komfortzónán kívül a félelem természetes, és azt meghaladva sokat tanulhatsz és fejlődhetsz a teljesebb önmagad irányába.
Arra hívlak, hogy ha az egészséged engedi, próbáld ki a kedvenc komfortzóna feszegető gyakorlatom: a “jeges” zuhanyt! 🙂
Zuhanyzáskor mikor már végeznél, fogd meg a zuhanyrózsát, és állítsd a csapot jéghidegre. Locsold le a karjaid, a lábaid, majd az egész tested 5-10 másodpercig a jeges vízzel. Végül állítsd vissza a vizet kellemesre és melegítsd fel a tested. Közben figyeld meg milyen ebben az érzéseben lenni. 🙂
Hogy miért jó ez? Tudatosan meghoztál egy döntést, amely ellen még a tested is ellenkezett, és mégis megtetted. Erősítetted az akaraterőd, és testérzet szintű tapasztalatot szereztél arról, hogy képes vagy kilépni a komfortzónádból. Büszke lehetsz magadra! 🙂
Ha tetszik ez a “megcsináltam” érzés, építsd be a napi rutinodba és csak figyeld, hogyan hat az akaraterődre és az önbizalmadra… 😉